Elfogva 2

~Astrid szemszöge~

Hibbant szigetén leszállva boldog falusiak köszöntöttek minket, ahogy minden alkalommal szoktak. Bélhangos volt az első, aki odajött hozzánk.

-Sziasztok. Hol hagytátok a többieket?-kérdezte észrevéve, hogy a csapat fele nincs velünk.

-Akadt egy kis baj és mielőbb beszélnünk kell a főnökkel.-mondtam.

-Bent van a nagyterembe. Éppen tárgyal. Nem biztos hogy jó ötlet meg zava...-kezdte de félbeszakítottam.

-Hablaty eltűnt. Ahogy Dagur, Hanga és Atali is.-mondtam, amire ő rögtön komolyra váltott és bevezetett minket a nagyterembe.

-Hogy me...-halottuk Pléhpofa egetrengető hangját, ami rögtön elhalkult, amint meglátott minket.

-Mit kerestek itt? Minden rendben?-nézte a hézagos csapatunkat.

-Hablatyot elrabolták.-kezdte Kőfej.

-Ahogy Atalit is, Hangát, Dagurt. Nem vagyunk lángelmék, de szerintünk ez összefügg.-mondta Fafej, mire csak felhúzott szemöldökkel tudtam ránézni. Pléhpofa arca rögtön aggódóból mérgesre váltott és elénk jött.

-Hogy történt ez?-kérdezte a szemembe nézve.

-Nem tudom uram. Akkor vestem észre, hogy Hablaty eltűnt, mikor reggel elmentem ránlzni. Később altató lövedéket találtam Fogatlanba, majd kaptunk levelet az Ádáz szigetről, s a szárnyvédelmezőitől, hogy hiányoznak a vezetőik.-mondtam meg nem törve a szemkontaktust.

-Merre kezdjük?-kérdezte rám nézve, én meg kezdtem kidolgozni a tervet.

•20 perc múlva•

Nem sokkal később már a levegőben voltunk és mindannyian próbáltunk bármilyen apró nyomott találni.

-Miért nem rabolták el Fogatlan?-kérdezte Fafej.

-Nem feltétlen sárkány vadáazok voltak. Miért kell mindig szegény vadászokra gondolni?-kérdezte Kő a testvérétől, amire én csak sóhajtottam.

-azért nem vitték el Fogatlan, mivel ha valami csoda folytán ki tud szabadulni Hablaty, sárkánnyal sokkal könnyebb lesz a szigetről elmenekülni, mint sárkány nélkül.-mondtam.

-Oh értem. De azt ugye tudják, ha elfogják az összes szövetségesünk vezetőit, ezzel pánikba hagyva mindenkit, akkor egy sereg sárkànnyal támadunk rájuk?-kérdezte Fa, mire Pléhpofa arcára egy ijedt tekintett ivódott fel.

-Azért rabolták el őket, mivel tudják, hogy keresni fogjuk őket mindannyian. Nem lesz ki megvédje a szigeteket. Így könnyedén átvehetik a hatalmat.-mondta, mire mindannyian egy dramatikus sóhajt hallatunk, majd egymásra néztünk.

-El nem hiszem hogy ezt mondom de Bélhangos, menjél vissza Hibbantra, kinevezlek főnöknek. Készüljetek védelemre, s az A csapatot küld a Peremre, hogy ne legyen minden ott is porrá rombolva.-utasította Pléhpofa, Bélhangos pedig visszarepült a szigetre.

-Gusztáv a Peremen? Nagyobb felfordulást csinál egy nap alatt mint mi egy hét alatt.-jelentette ki a fejét fogva Fa.

-Igaz művészet tesó. Igaz.művészet.-mondta kő, Majd egy szemforgatás után tovább folytattuk az utunkat.

~Hablaty szemszöge~

-És mi van, hogyha azt színleljük, hogy rosszúl vagyunk, ide jön egy őr ma...-kezdett Dagur tervet mondani, de félbeszakítottam.

-Dagur, ez bolt a 43 terved is és ha leütöd az ört, csak többet fognak ide küldeni és nincs semmi fegyverünk.-mondtam.

-Hablaty csak van valami ötleted. Többször börtönöztek be téged, mint bárki mást közölünk.-kérlelt Hanga, mire csak sóhajtottam.

-Igrn, de álltalában itt volt velem a csapat vagy Fogatlan. Most nincs itt se a banda, se Fogatlan.-mondtam.

-De itt vagyunk mi. És habár sose leszünk azon a szinten, hogy megértsük az ikreket vagy takonypócot, sose leszünk olyan okosak vagy erősek mint Halvér vagy Asztrid, de mi is tudunk neked segíteni Hablaty.-bíztatott Atali.

-Köszönöm. Gondolkozzunk logikusan. A többiek már kereshetnek minket. Ha lekötünk pár őrt, akkor könnyebben be tudnak jutni.-kezdtem.-Dagur, hogy is volt az 52 terved?-kérdeztem gyorsan.

-És az éneklés kezdődhet is.-vágott akcióba Dagur és elkezdett énekelni olyan hangon, hogy az Archipelagon és túl szerintem mindenki megilyett. 

-Atali, Helga, kezdjetek el veszekedni valamin.-mondtam a két lànynak akik tették amit kértem.

-Hanga, tegyél úgy mintha ki akarnál szabulni.-mondta majd elkezdett a zárral bibrálni, s én is így tettem.

Dagur hangját meghalva rögtön jött háromő is, de amint meglátták, hogy itt többről van szó, mint holmi hangszál rezegtetéstől, hívtak még három ember erősítést. A  kinti kaput ezzel teljesen szabadon hagyva.

~Asztrid szemszöge~ 

A szárnyörzőihez érve, Minden aggódó arccal rohant oda hozzánk.

-Nem rég visszarepült szárnyfej ide, s egy levél volt a lábára kötve.-mutatta meg nekünk a darab papírt, amit Pléhpofa rögtön ki is vett a kezéből.

-Ez Hablaty kézírása. Egy helyre vannak bezárva.-mondta a levél elolvasása után.

-A rajz is Hablatyé?-kérdezte Fa a papír hátuljára mutatva. Mikor Pléhpofa megfordította a lapot, félelem és düh keveréke járta át az arcát.

-Drago Vérdung...-mondta halkan.-óriási veszélyben vannak. Gyűjtsük össze a többi lovast és menjünk.-utasított minket a főnök, mi meg tettük azt, amit kért.

Út közben összegyűjtöttük Halvéréket. Nem akartunk nagy sereggel jönni, hiszen csak egy csöndes mentőakcióról volt szó.

-itt a sziget. Váljunk szét.-mondta Pléhpofa és mi így is tettünk. 

Pár pillanattal később egy éles rikácsolás ütötte meg a fülünket a sziget túloldaláról.

-Ez Dagur!-ismerte fel Takonypóc.

-Honnan tudod?-kérdezte Kőfej.

-Régi, fájdalmas emlékek.-ennyi jött ki a száján, mielőtt el nem repült a hang irányába.

Nem sokkal később megtaláltuk a helyet, ahol fogva tarthatják őket.

-Jól van, elterelő akció, Fa, kő, tudjátok mit kell tennetek.-utasítottam az ikreket, akik elszálltak a másik irányba.

-Amíg a robbanással lesznek elfoglalva az őrök, kiszabadítjuk őket.-tájékoztattam a csapatot, akik egyként bólintottak.

Part 3 lehet lesz lehet nem...