Elfogva

Rtte season 6 timeline, so Hiccstrid is a thing

~Külső szemszög~

Csöndes est volt a peremen. Mindenki a saját kunyhójában aludt csendesen. A lovasok éppen az nap értek vissza az Ádáz szigetről, hiszen az egyik szövetségesüknek -pontosabban mondva a "Borkerberk" sziget- örökösét elrabokták. Furcsának találták a helyzetet, hiszen semmiből jött az egész. Több órán keresztül próbáltak nyomra jutni, de miután nem sikerült inkább feladták és ráhagyták a többi népre. 

Szóval mint mondtam, a lovasok nyugodtan aludtak a kunyhóikban, mikor is egy sötét alak haladt el a kikötőjüknél, és látszott rajta hogy céllal jött. És nem a pozitív fajtával. Észrevétlenül haladt felfele a fekete hajú izmos férfi, próbálva kevés hangot tenni. A megfelelő házhoz érkezve halkan kinyitotta az ajtót és altatót lőtt a fekete éjfúriára. Sietően felment az emeletre a féllábú lovasért, majd ugyan ilyen gyorsan elhagyta a bázist, s a szigetet is egyben. Senki se vette észre, hogy a vezérüket elrabolták az éj leple alatt.

~Hablaty szemszöge~

Reggel szokatlanul kemény padlón keltem, kőfalakkal körülzárva, rács ajtóval. Oh, mér megint? Miért van az, hogy az életem során töbször ébredtem ilyen körülmények között, mint rendes ágyban? Kérdeztem magamtól szarkasztikusan is. Ha többször nem is, de az biztos, hogy a faluban engem raboltak el legtöbbször.

-Befejeznéd a mozgolódást?-Halottam egy női hangot a melettem lévő cellából.

-Bocsi, de szét zsibadtam a fenekem.-válaszolta egy másik hang. Egy férfi.

-Hahó?-szólaltam meg, hátha választ kapok.

-Hablaty?-szólalt meg egyszerre a két hang, akik felettébb ismerősnek tűnte...jaj ne!

-Hanga? Dagur?-kérdeztem.

-Mi vagyunk az testvér. Hogy kerülsz ide?-kérdezte Dagur.

-Nem tudom. Annyira emlékszem, hogy este lefekszem az ágyamba és a következő, hogy már itt ébredek.-mondtam.

-Velünk is ugyan ez.-válaszolta Hanga.

-Kik vagytok?-kérdezte az egyik cellából valaki félő hanggal.

-Hanga és Dagur. Az Ádázok vezetői.-válaszolt Dagur.

-Hablaty Haddock (jól irtam e ezt egyáltalán?) Hibbant sziget örököse. Te ki vagy?-kérdeztem.

-Helga, Borkerberk örököse.-mondta.

-Te vagy az elveszett örökös?-kérdeztem.

-úgy látszik mostmár mi is azok vagyunk.-mondta Dagur.

-miért raboltak el minket egyáltalán? Mi az indíték?-kérdezte Hanga, amire sokat mondóan megráztam a fejem. Miért rabolnának el minket? Mi a közö...

-Meg van!-szólaltam meg.-Mindannyian örökösök vagyunk, hát dagur nem, egyértelmü okokból, de értitek mire gondolok. Ha elrabolják az örökösöket, nem lesz ki átvegye a helyét a főnöknek. Mindannyian szövetségesek vagyunk, szóval valamelyik ellenségünk tehette. Ha nincs ki megvédje a falut akkor...

-anyi lesz a törzseinknek.-rakta össze Helga a gondolat menetem.-Meg kell őket akadályoznunk!-Állt fel magabiztosan Helga. A cellám szembe van az övéjével, szóval mi pont látjuk egymást, sőt ő még Dagurékat is.

-De hogyan. Hablaty kérlek mond, hogy van egy 'örült bár varázslatos módon mindent megold a végén' terved.-kérlelt engem Dagur.

-Bocsi Dagur, de semmi sem jut eszembe. Be vagyunk zárva és még a vezérer, sőt még egy örrel se találkoztunk.-mondtam.

-Én már igen.-válaszolt Helga.

-Le tudnád írni, hogy nézett ki?-kérdeztem elővéve egy papírt a nadrágom zsebéből, s felvettem egy szén darabot, ami a cellában hevert.

-Nagy ember volt, izmos, az egyik keze helyén fém volt. Raszta haja volt, az arca sebhelyes...-kezdte le leírni az embert és így rajzolódott ki a számunkra vélt ellenség. Mikor készen lettem, fel mutattam a papírt neki, ő meg csak bólintott.

-Add csak ide testvér!-mondta Dagur én meg próbáltam annyira kinyúlni a cellán, hogy át tudjam adni Dagurnak a lapot. Sikerült is és elkezdte elemezni a rajzom, majd megszólalt.

-Valahonnan nagyon ismerős ez az ember. Láttam már valahol és nem jó értelembe mondom ezt. Bajban vagyunk.-mondta Dagur.

-Hát ez remek.-válaszoltam szarkasztikusan, majd neki döltem a cella falának.

-És...hogy mennek a dolgok a peremen?-kérdezte Dagur, pár óra unatkozás után.

-Minden rendben van...hogy vagy Malával?-kérdeztem.

-Velünk is minden okés. Próbáljuk eldönteni, hogy melyik szigeten éljünk az esküvő után.-mondta.

-Mi lenne, ha a szárnyörzőinél élnétek és átadnád a helyed Hangának?-kérdeztem.

-Ez remek.-mondta Dagur.

-tényleg nem kell Dagur. Tufom hogy mennyire szeretsz paran...-kezdte Hanga, de Dagur félbevágta.

-Csak nyugi hugi. Minden rendben lesz így. Ha egyszer kijutunk.-mondta.

-Ki fogunk jutni. A többiek tuti keresnek minket.-mondtam bíztatóan.

-Igen...ha már itt tartunk, hogy vagy te és Astrid?-kérdezte Hanga és halottam a hangján hogy mosolyog.

-Meg vagyunk. Mi van veled és Halvárrel?-kérdeztem mosolyogva.

-Tusé!-válaszolta.

-Srácok!-hívta fel a figyelmünket Helga, a közeledő hangokra.

Az árnyékból egy férfi lépett ki, hasonló ahoz akit rajzoltam, gondolom ő a vezér. Melette egy másik férfi volt, aki a karjában tartott valakit, akit rögtön felismertem. Atali.Nem szólaltam meg, hsiezn nem jöhettek rá, hogy ismerjük egymást, hiszen tudják, hogy szövetségesek vagyunk.

-Rakjátok Hibbant örököséhez. A többi cellát meg kell hagynunk a vendégeknek.-mondta a férfi, majd miután Atalit bedopták hozzám, ki is mentek.

-Atali, jól vagy?-kérdeztem aggódva.

-igen, köszönöm a kérdésed. Hogy kerültök ide?-kérdezte.

-Hát, ennek a palinak az lett a mániája, hogy örökösöket, s mint kiderült, fiatal vezetőket rabol és börtönöz be, hogy védtelenek legyenek a népek.-mondta Dagur.

-Nevetséges. Az én népem sosem lesz védtelen. Ott vannak a sárkányok és a másodparancsnokaink.-mondta.

-Igen és erre nem jöttem még rá. Miért csak az örökösöket rabolták el? Miért nem rögtön a főnököket is? És ha már itt tartunk a másodparancsnokokat is el kellet volna.-mondta Hanga.

-Azért így, mert amíg a népünk minket keres, egy kisebb hajú haddal is simán elfoglalják az egész szigetvilágot. Hiszen nem lesz ki védje a népeket.-mondtam.

-szerencsére nem a legokosabbak ezek. Nem vedték el tőlem szárnyfejet.-mondta Atali a hátára mutatva, ahol ott mosolygott szárnyfej.

-Ez az előnyünkre lehet.  Van sejtésetek melyik szigeten vagyunk?-kérdeztem, mire Helga megszólalt.

-Valahol az Archipellagon túl vagyunk. Túl sok napba telt, míg engem idehoztak, erre emlékszem.-mondta.

-Akkor a legjobb esélyünk az lesz, hogy írunk egy levelet és odaadjuk szárnyfejnek. Szerinted képes lesz egyedül oda repülni a szigetetkre Atali?-kérdeztem.

-igen. Az ostorcsattok nagyon ügyesen találják meg az otthonukat.-mondta.

-Ez remek. Dagur add vissza a lapot! Írnunk kell egy levelet, hogy bajban vagyunk. És mindannyian egy helyen vagyunk bezárva. Ha megfordírják a lapot látni fogják ki volt a bebörtönzőnk, ez segíthet nekik.-mondtam, majd a levél megírása után, egy apró bőr darabbal szárnyfej lábára kötöttem a papírt, s ő kirepült a rácsok között, amin épp hogy átfért. Az őrök nem voltak a legjobbak, szóval sikeresen kijutott és repült a sziget felé.Gondolom...

*Mind e közben*

~Asztrid szemszöge~

Reggel az első dolgom, volt, hogy ránézzek Hablatyra, hiszen nagyon gyötörte az, hogy nem találtuk meg, az elveszett örököst. A kunyhójához érve kopogtam egyet, mire nem halottam semmi választ.

-Hablaty, Asztrid vagyok. Beszélhetnénk?-kérdeztem újra kopogva. Semmi.

Óvatosan benyitottam hátha alszik. S amúgymeg a barátnője vagyok, nem bánja ha bejövök ugye? Fogatlan a helyén aludt, ami azt jelentette Hablaty is itt lehet a közelben.

Óvatosan megráztam Fogatlant, aki nem akart fel kelni. Egy kis idő után, valami furcsásgot vettem észre a nyakánál. Altató lövedék. Értesítenem kell a többieket!

-Srácok! Baj van, nagy baj!-kiáltottam a többieknek, mikor beértem a klubházba.

-minden rendben?-kérdezte Kőfej.

-Most mondta hogy baj van. Szerinted minen rendben van tökfej?-kérdezte Fafej.

-Hablaty eltűnt és ezt találtam Fogatlanban.-mondtam megmutatva az altató lövedéket.

-Ez egy elég erős és ritka altató lövedék. Erősebb a sárkány gyökeres nyilaknál is.-állapította meg Halvér a lövedéket a kezébe véve.

-meg kell keresnünk.-mondtam, de erre a mondatomra berepült 2 rettenetes rém a klubházba, egy egy levélel a lábukon. Halvér elvette az egyiket, Takonypóc a másikat, makd szinte egyszerre néztek fel.

-Ezen az áll, hogy Hanga és Dagur eltüntek.-mondta Halvér.

-Itt meg az, hogy Atalit se lehet sehol sem találni.-mondta Takonypóc.

-Hmmm...elősször annak az őrült szigetnek a sarja, majd Hablaty, most pedig Hanga, Atali és Dagur. Milyen érdekes.-kezdett töprengeni Fafej.

-Erre nincs időnk fa. Értesíteni kell a szövetségeseinket. Halvér, Takónypóc, ti elmentek a szárnyörzőihez. Ikrek, ti velem jöttök Hibbantra.-mondtam, de Takonypócnak megint bele kellet szólnia.

-muszály nekem mennem a Szárnyörzőihez? Nem nagyon bírnak engem azon a szigeten.-mondta.

-Jöhetsz velem is és elmondhatod Pléhpofánaj, hogy elrabolták a fiát.-mondtam ő meg rögtön meggondolta magát. Senki se szeretné ráharagítani Pléhpofát.

-Takonypóc elkotróc!-hallatot egy kiáltást Takonypóc, majd Halvérrel elindultak Maláékhoz, míg én az ikrekkel Hibbant felé vettük az irányt.

Part 2 is coming soon or later.