Baleset

A/N: tudom, tudom nagyon rég volt rész. Majdnem egy éve. De ami azt illeti, az utóbbi hónapokban kicsit elszakadtam a HTTYD/RTTE világától. Viszont vissza tértem ötletekkel készen, szóval vágjunk bele!

---

Httyd 3 után játszódik ez, a sárkányok nem mentek el.

-----------------

~Hablaty szemszöge~

8 év telt el az óta, hogy legyőztük Mogor a Mord-ot. Új Hibbantra olyan béke szállt, amit már több mint egy évtizede nem tapasztaltunk. A sárkányok velünk élnek az új szigeten. Lassacskán mindent felépítettünk s elkészítettünk. A nyolc év alatt én és Asztrid összeházasodtunk és lett két gyerekünk Zephyr és Nuffink. Ők most 7 és 5 évesek. Fogatlan megtalálta az élete párját a fényfúria oldalán akikkel lett három gyerekük, az éjfények. A többiek is megtalálták az élettársukat. Legalább is, legtöbben. Halvér és Kőfej összejöttek, majd a mi esküvőnk után két évvel nekik is volt egy. Takonypóc nagy szenvedések árán, de szerzett magának egy barátnőt és valahogyan meg is tartotta. Ami pedig fafejt illeti...nos, a csirkéjével újra egymásra találtak. 

Mint a falu főnöke ként kötelességem ügyelni mindenre és mindenkire, ami néha fárasztó tud lenni és ki kell vennem egy-egy napokat. Ilyen volt a mai is. Asztrid felajánlotta, hogy elvégzi a mai teendőimet, míg én pihenek egy kicsit.

Mindenki tudja aki ismer, hogy nálam a pihenés nem mást jelent, mint hogy egész nap repülök Fogatlannal, megállás nélkül. Nagyon rég volt már, hogy eltudtam szabadulni s problémák közül, s csak repülni és felfedezni. Ma pontosan ezt fogom tenni. Hoztam magammal a térképemet és felrepültünk az égbe fogatlannal el a végtelen felé. 

Nem repülhettünk tovább két óránál, mikor ismerős szigeteket láttam, csak nem tudtam honnan rémlenek.

-Pajti, neked is ismerősek ezek a szigetek?-kérdeztem a barátom, aki válasz képen dörmögött egyet, amit igennek vettem. Nem volt sok időm nézelődni, mert a következő dolog amit észre vettem, egy nyíl volt a válamba, majd az, hogy Fogatlan utánam repül, próbálva elkapni, kevés sikerrel...

~Külső szemszög~

Ahogy a sajátos sárkány lovasunk nagy ütődéssel földet ért, a megsebzője is közelebb araszolt hozzá. Úgy értem, araszolt volna, ha Fagotlan engedte volna, de természetesen ez nem történt meg.

-Nyugi sárkány, nem bántalak.-mondta a lány, aki ezt az egészet okozta. Az éjfúria nem hátrált, sőt ugyan ott maradt, a lovasa mellet, szemlélve őt. Próbálta felkelteni nyalogatással, bögdöséssel, mindennel, de nem hatott. 

-Ő a barátod?-kérdezte a lány fogatlantól, ő pedig bólintott rá.

-Jézusom. Anya meg apa megfog ölni ezért. Gyere sárkány, elviszlek téged meg a barátodat a szüleimhez. Ők gondját fogják látni.-mondta a lány és lassan felállt majd elindult.

Fogatlan bizonytalanul, de követte a lányt, mostmár hátán fekvő Hablattyal. A faluba beérve rögtön segítségükre indultak, felismerve az éjfúriát és lovasát.

-Itt meg mi történik?-kérdezte egy ismerős női hang a tömeg mögül, mire az emberek eloszoltak, mutatva a megsérült sárkány lovast. A nő nem más volt mint Mala és mellette állt Dagur s annak testvére Hanga. Amint felismerték a sérültet rögtön pánikba estek.

-Hablaty.-ment oda hozzá Hanga, a másik kettővel az oldalán.

-Mi történt Fogatlan?-kérdezte aggódva Dagur, a sárkány meg csak a melletük álló lányra nézett. 

-Mit csináltál Freja?-kérdezte Dagur szigorúan a lányától.

-Íjászkodtam, és véletlen lelődtem őt. Sajnálom.-mondta Freja lehajtott fejjel.

-Freja, ő az egyik legfőbb szövetségesük. Neki köszönhetjük a békét.-szidta le Mala a lányát.

-nem tudtam.-mondta.

-Freja menj a szobádba. Throk szólj a gyógyítóinknak. Hanga, megtennéd, hogy elmész Hibbantra, szólni Hablaty hogy létéről?-utasított Mala mindenkit.

-Ne...ne Hibbantra.-mondta száraz s halk hangon Hablaty.-Már nem ott élünk.-mondta gyengén, kevés életerővel.

-Hol éltek testvérem?-kérdezte Dagur. Hablaty kis csep erejét is össze szedve kivette a térképet a zsebéből, ami rögtön kiesett a kezéből, és ő is leájúlt a sárkányáról.

-Hanga indulj, Throk siess.-kapkodott Dagur, majd felemelte egykori bajtársát, jó barátját, majd rárakta az éppen megérkező hordágyra. 

~Hanga szemszöge~

Amint tanulmányoztam a levegőben a térképet, észre vettem egy 'Új Hibbant' nevű szigetet, majd elmosolyodtam.

-Hablatyból kiindulva, ez lesz a mi uticélunk.-mondtam mosolyogva a sárkányomnak, majd elindultunk a megfelelő irányba.

-fél óra múlva-

A sziget körvonalait meglátva gyorsítottam a tempómon, majd egy nagyobb tisztás szerűségek leszálltam. A falu, rendezett volt, ember és sárkány barát. Bárki aki ránéz, tudja, hogy ezt egy zseni építette, s ez így is volt. 

-Hanga?-kérdezte egy Hang meglepődötten, mikor oldalra néztem, láttam hogy Fafej volt az.

-Fafej! Hol van Asztid? Gyorsan el kell jönni a Szárny Őrzői szigetére.-mondtam gyorsan, miközben a velem szemben álló ember, a csirkéjét simogatta értetlenül.

-Lassíts drága barátom. Miről zagyválsz itt össze vissza?-kérdezte Fa.

-Hablaty megsérült.-mondtam.

-Oh Thor. Hogy azzal az emberrel mindig csak a baj van.-mondta a szemét forgatva.

-Fafej. Nem érünk rá.-szóltam szigorúbban a fiúra.

-Rendben. ZEPHYRRRRRRRR!-ordított, mire egy barna hajú kislány, baltával a kezében hozzánk rohant. Ez tuti Asztridék gyereke.

-Gyorsan szaladj oda az anyádhoz. Mond meg neki, hogy siessen, mert Hanga itt van és valami baj történt.-mondta, amiből szerintem Zepgyr többet megjegyzett, mint maga Fafej.

Pár perc múlva Asztrid szállt le előttünk egy kisfiúval a karjaiban, Zephyr mellett.

-Hanga.-köszöntött megölelve engem.-Mi a probléma?-kérdezte.

-Freja, Dagurék lánya, gyakorolt, mikor véletlenül tévesztett és lelőtte Hablatyot. Nagyot zuhant. A gyógyítók most ápolják, de szerintem jobb ha te is jösz.-mondtam, az ő arcán meg aggodalom rajzolódott ki.

-Máris indulunk. El nem hiszem, hogy ezt mondom, de Fafej...te leszel a főnök a távollétemben.-mondta, amire mindannyian meglepődötten néztünk.

-Fafej bácsi?-kérdezte Zephyr csodálkozóan.

-Astrid, mikor legutóbb főnök volt, tudtom szerint majdnem leéget az egész sárkány perem.-mondtam.

-Mond valamit.-szállt be Fa is, saját maga ellen.

-Nem érdekel. A férjem haldoklik és magammal kell vinnem a gyerekeket is. Most nincs senki más se a közelben, akire rá tudnám bízni a falut, szóval Fafej lesz az.-mondta felszálva Viharbogárra, elé ültetve a két gyerekét. Én is felszáltam a saját sárkányomra, majd elindultunk vissza felé.

-idő ugrás, mert lusta vagyok-

~Hablaty szemszöge~

Mikor felébredtem és körül néztem egy ismerős kunyhóban találtam magam, Aszriddal, Fogatlannal, a gyerekekkel, Dagurral, Hangával és Malával az oldalamon.

-végre felkeltél testvérem.-mondta Dagur vidáman.

-Hello Dagur. Nektek is hello.-köszöntem a rég nem látott barátaimnak.

-Soha többé nem mész sehova sem egyedül Hablaty.-mondta Asztid mellőlem.

-Várj. Ha te most itt vagy, ki vigyáz a falura?-kérdeztem.

-Fafej bácsi.-mondta Nuffink az ölembe mászva.

-A fél falut újjá kell majd építenünk, ha ő irányít.-mondtam a fejemet fogva.

-Örülök hogy jól vagy apa.-mászott Zephyr is az ölembe, én meg megöleltem a két kis gyermekem.

-Mid fáj Hablaty?-kérdezte Mala kiránynő.

-Egy kicsit a válam, de meg vagyok. Köszönöm Mala a segítséget.-mondtam.

-A váladon lőttek le, ez azért lehet. És semmiség, hisz mind ezek után, szövetségesek és barátok vagyunk. Segítünk egymásnak.-mondta Mala, amire bólintottam.

Szövetségesek és barátok mind ezek után...