1. Rész.: A legjobb barát

A sárkányperemen a nap átlagosan kezdődött. Astrid és Hablaty örjáratoztak, az ikrek hülyéskedtek, Halvér a kertjét gondozta, Takonypóc meg lustálkodott. Ez mind megváltozott, mikor egy hajó futott be a kikötőbe.
-Üdvözöllek sárkány-peremen. Az én nevem Hablaty Harald. Miben lehetek a segítségedre?-üdvözölte az ujjonan érkezett úriembert Hablaty.
-Hello. Az én nevem John. John Stringas. Astrid Hoffersont keresem.-mondta
-Renben. Astrid fent van a klubházunkban. Gyere megmutatom az utat.-mondtam és elindultunk
Fent a klubházban Astrid valamiért nagyon leszidta Takonypócot, bár sejtem hogy miért.
-Érteted?!-kérdezte dühösen Astrid
-Igen.-válaszolta annál félénkebben Takonypóc.
-Astrid látogatód jött.-mutattam meg neki a fiút.
-John, de rég láttalak.-lett rögtön vidám Astrid.
-Astrid, jó újra látni.-mondta John
-Valamelyikőtök, elmondaná mi van?-kérdezte Fafej.
-Srácok, bemutatom Johnt, a gyerekkori legjobb barátomat.-mutatta be Astrid Johnt
-John, ők a csapat. Jó fejek. Mármint a legtöbben.-mondta közben Takonypócra nézve.
-Azért ez fájt.-súgta a fülembe nagyon halkan Fafej.
-mi?-kérdeztem normál hangerőn
-Hogy úgy mutatott be minket, hogy "a csapat"-súgta tovább Takonypóc, amin én csak elgondolkoztam, majd bólogattam.
-Te eggyet értesz velem és Fával?-kérdezte már normál hangerőn Takonypóc.
-Ebben mi a fura?-kérdeztem
-Hablaty, te sose, legalább is nagyon ritkán értesz velünk eggyet.-mondta Fafej.
-Hát, most eggyet értek veletek.-mondta
-miben?-kérdezte Halvér és Takonypóc megsúgta neki, Fafej meg Kőnek.
-Egyetértek.-mondta Halvér.
-Minden rendben?-kérdezte Astrid, aki eddig Johnnal beszélgetett, és semmit se vett észre az előző sutymutyolásból.
-Igen.-mondtam
-Biztos?-kérdezte.
-igen.-mondtam
-Hablaty. Túl jól ismerlek. Te, nem tudsz nekem hazudni.-mondta néhány centire állva Astrid.
-Lehet, hogy ő nem, de mi igen.-mondták az ikrek közénk állva.
-Nem ők a csapat esze mi?-kérdezte tőlem John.
-nem igazán.-mondtam.
-Hablaty, mi most elmegyünk.-mondta Fafej és kihúzott engem meg Takonypócot, Halvért pedig Kőfej invitálta ki.
-Most, hova mentek?-kérdezte Astrid.
-A CSAPATOD békén hagy.-mondta Takonypóc, hangsúlyt fektetve a csapatod szóra.
-Foglalkoz nyugodtan a barátoddal.-mondta Fafej és elszálltunk minannyian ugyanabba az irányba.

*Astrid szemszöge*
-Nem értem őket.-mondtam Johnnak.
-Most komolyan? Olyan egyértelmű.-mondta John
-Mi egyértelmű?-kérdeztem.
-Megbántottad őket. Nagyon. Főleg a barna hajút. A többiek egy csomót beszéltek, de ő...-kezdte
-mégis hogy bán..oh.-esett le nekem is.-utánuk kéne mennem?-kérdeztem ő meg csak bólogatott.
-Mindjárt jövünk.-mondtam és felszálltam Viharbogárral.
-Srácok, beszélhetnénk?-kérdeztem mikor megtaláltam.
-nem!-mondta a földön ülve, térdét felhúzva Fafej.
-Tudom, mi a problémátok és sajnálom. Ti nem csak a csapatom vattok, a barátaim. Sajnálom -mondtam
-Mi megbocsájtunk, de Hablatyot jobban megbántottad ezzel. Ő nincs is itt. Elment valahova.-mondta Halvér.
-De őt miért viselte meg jobban?-kérdeztem.
-köztetek mindig több volt mint barátság, gondolom ő máshogy éri meg az e fajta sértés.-mondta Halvér
-igazad van. Megyek és megkeresem, ti meg menjetek vissza Johnhoz és ismerkedjetek.-mondtam és tovább szálltam. Kellet idő még megtaláltam Hablatyot. Egy kövön ülve, a földbe rajzolgatott valamit.
-ide szoktál elbújni?-kérdeztem, ő meg gyorsan eltörölte a lábával a rajzát.
-mit keresel itt?-kérdezte
-téged.-mondtam
-engem?-kérdezte
-igen. Figyelj, sajnálom. Nem akartalak megbántani. Te mindig több leszel mint csak a csapat társam. Te vagy a mostani legjobb barátom.-mondtam
-megbocsájtok.-mondta
-mit rajzoltál?-kérdeztem
-semmi érdekeset.-mondta-nem megyünk vissza a többiekhez?-kérdeztem.
-De mehetünk.-mondtam és el is indultunk. 
Az nap rájöttem, hogy a srácok nem csak a csapatom, hanem a barátaim, Hablaty még annál is több. A legjobb barátom. Még.